Gingerbread against rain.:)

Eső ellen köpönyeg…tartják.

Mi más lehetne szívmelengetőbb, ezeken a kora tavaszi esős napokon, mint egy mindent beledobálós, illatos gyümölcskenyér.
Régebben mindig láttam a Paprika TV-n, hogy az angoloknál igen nagy divatnak örvend ez a sütemény. Hát szóltam anyukámnak, mi lenne, ha karácsonyra készítene egy adagot. Szerinte nem sikerült jól, száraz lett, bár nem is az a sütemény lényege, hogy ragacsos, nyúlós legyen. Persze ahány ház, annyi szakács.:) Nekem személy szerint a kedvencemmé vált és követeltem is folyamatosan, de hasztalan.
Mivel már régóta tervezgetem saját gasztro-blogom megosztását veletek, ma éreztem – és adta a helyzet úgy-, hogy nosza, alkossunk valamit. 

5 évesen kezdődött főzés iránti szenvedélyem, mikor is első rántott husimat készíthettem el, persze szülői és egy fényképezőgép felügyelete mellett. Az evés, mint mindenkinél, nálam is szenvedély. Imádom a zöldségeket, pontosabban most már többes számban imádjuk, hisz frissen összeköltözöttek révén, mi már együtt imádunk. Mátéval saját, március eleji felásott, bevetett, megöntözgetett és palántázásra felkészített kertünket, majd pár hónap múltán a benne termő zöldség-gyümölcseinket. Tulajdonképp majd  blogom további bejegyzéseiben is olvashatjátok az ételek iránt tanúsított szeretetemet, így nem húznám tovább ezt az egész csirízt…J

Gyümölcskenyeres történetem ott folytatnám, hogy szintén anyu – aki híres sajátkészítésű cékla-répa levéről- egyszer gyümölcscentrifugált. Répát, almát, narancsot, céklát. A levet eltette, a krémes-pépes gyümölcs és zöldség kombinációt viszont összeborította liszttel, cukorral, magokkal, aszalt gyümölcsökkel stb. stb… Ebből élete –szerintem- eddigi legfinomabb édessége sült ki, hát felhatalmazva magam, rá 1-2 hétre a maradék   palacsinta tésztába –persze folyékony állagúba- kevertem az ismételten lecentrifugált répakrémet, majd amit épp találtam, zum beispiel: csokit, gyümiket…
Isteni lett.
Így jött az ötlés, miszerint ma alkalmam nyílt internetet lopni wifivel –csúnya dolog-  és mivel semmi olyan nincs itthon, ami például egy amarettóhoz kellene, hát dobálózzunk bele mindent egy tálba és keverjük össze. Gyümölcskenyér jellegűvé a karácsony illatok teszik, a gyömbér, a fahéj, citromhéj…

Először is, az összetevők szerintem, mivel ez saját kreáció:

Száraz hozzávalók:

·         1 bögre sima liszt + 1 bögre tönköly liszt

·         1 marék jó minőségű zabpehely

·         Másfél  csomag sütőpor

·         2-3 ek. fahéj

·         1 bögre cukor

·         1 jó csipet só

·         4 cs. vaniliáscukor

·         1 marék hámozott szotyi, lenmag, szezámmag, dúrvára tört dió és mogyoró

·         1 marék mazsola, aszalt szilva, aszalt alma, aszalt sárgabarack

Nedves hozzávalók:

·         3 tojás

·         1 narancs facsart leve és héja

·         1 citrom héja

·         3-4 dl szója, rizs, vagy sima tej

·         3-4 ek. narancslekvár

·         2 kk. Dr. Oetker citrom aroma

·         2 ek. vaj

·         4 db. reszelt répa

·         2  tk. reszelt gyömbér

·         1 ek. méz

Az összes száraz összetevőt beleborítjuk egy nagy tálba és kicsit összeforgatjuk, hogy a sütőpor összekeveredjen a lisztel. Én azért használok sütikbe tönkölylisztet, mert egy fokkal egészségesebb a simánál. A zabpehely meg szimplán jó bele, mert ha túl folyós a tésztánk, ez felszívja és megdagad. Személy szerint a mogyorót is sóst teszek bele, így nem vagy csak egy leheletnyi sót kell beletenni a tésztába. De egyébként mehet bele durvára vágott csoki, abból is jó minőségű és magas kakaótartalmú ét, vagy bármilyen kicsit kesernyésebb. Ezen kívül azt tesztek bele, amit akartok és ami van otthon, persze. Bármilyen aszalt gyümölcs, magvak megteszik. 

A nedves összetevőket külön tálba ömlesszétek. 

Ha nincs otthon házi készítésű narancs lekvár, akkor hagyjátok  ki, esetleg tegyetek bele másfélét vagy előtte való héten, akár a süti készítése előtt 1-2 nappal 5-6db narancsot ha megfőztök lassú tűzön kevés mézzel vagy anélkül, tökéletes lekvárt kaptok. Persze aranyszabály, hogy 1 narancs héja vékonyra szelve kerüljön a főzetbe. 

Nos, ha ügyesek vagytok, egy masszív kis répás trutyit kaptok, amit forgassatok fakanállal a lisztes keverékhez. Nem szép, de már ilyen félkész tájt érezni a süti édes, fahéjas és „egészséges” illatát.
Sütőpapírral kibélelt, magas falú tepsibe öntése után, 5-6-os (180°C) fokozaton süssétek, folyamatosan ellenőrizve. Ha a teteje már matt, nem remegős, még nem biztos, hogy kész, így egy evőpálcikával, esetleg hurkapálcával tudjátok ellenőrizni. Ha nem ragad, akkor kész.:)

Rombusz alakúra szeleteltem és egy csipet friss menta kiséretében tálaltam. Fincsi!